Mi köze a tribológiának a csípőprotézisekhez?

Az egymással kölcsönös mozgásban lévő felületeket kutatja, azaz a súrlódás, a kopás tudománya a tribológia, amely elsőként a műszaki területen vált ismertté, ma már fontos szempont az ortopédiában is.

A tribológia tudománya a mozgás során érintkező felületek kölcsönhatásaival foglalkozik, így azok súrlódásával, kopásával, valamint a felületek között alkalmazott kenőanyagok tulajdonságaival. A görög eredetű tribos és logos szavak összetételéből alakult ki, a súrlódás tudományát jelenti. Orvosi, főként ortopédiai alkalmazása először a csípőízület-pótló műtét (artroplasztika) esetében került előtérbe.

• Az egyes protézis komponensek kölcsönhatásával, 
• kopási rátájukkal, 
• a kopástermékek okozta másodlagos elváltozásokkal, betegségekkel foglalkozik a tribológia.

Az artroplasztika alapelvét John Charnley dolgozta ki, először fémből és teflonból, majd fémfejből és polietilén vápából készített csípőprotézist, a rögzítéshez pedig kétkomponensű polimetil-metakrilátot használt, hazánkban Hedri Endre sebészprofesszor 1947-ben értekezett a témában.

Artroplasztika: folyamatos fejlesztések!

A protézisek anyagának kifejlesztésekor döntő szempont a szilárdság, a rugalmasság és a felszíni keménység, ugyanakkor ma már a kopástermékek mennyisége és mérete, illetve az ezek okozta csontfelszívódás is a fókuszba került.

A svéd artroplasztika regiszter adatai alapján a csípőprotézis reoperációk leggyakoribb okai az aszeptikus lazulás (75%), a protézisluxatio (4 8%), a szeptikus komplikációk (0,5 2%), a periprotetikus törések (2 4%) és a protézis komponensek törései (0,5 1%).

Az implantátum túlélésének kulcsát a terhelés és a mozgás során az implantátumok terhelési felszínről leváló kopástermékek jelentik. A csontszöveti destrukció, azaz kopás már kis mennyiségű kopástermék felszaporodása során megkezdődik, és az ízületi felszínek kopástermékei a szöveti reakciók révén az implantátumok stabilitását is veszélyeztethetik. Ennek kiküszöbölésére történnek világszerte a tribológiai kutatások. Folyamatos fejlesztések zajlanak a témában és ezeknek köszönve az újabb protéziskomponensek igen jó eredményt mutatnak a tribológiai tulajdonságokat tekintve. Ma már a csípőízületi artroplasztikában nagy molekulatömegű polietilén vápát és fém- vagy kerámiafejet alkalmaznak, illetve előtérbe kerültek a szövetbarát anyagok is, ezáltal csökkenthető a kopástermékek mennyisége.