Cementes és cement nélküli csípőprotézisek

A csípőprotézisek túlélését számos tényező befolyásolja: az egyik legfontosabb a rögzítés módja. Két nagy csoportra oszthatjuk a hagyományos protéziseket: cementesre és cement nélkülire. Mikor, melyiket alkalmazzák az ortopéd szakorvosok? Melyik az előnyösebb?

A csípőprotézis műtétek sikerét az 1960-as években a Sir John Charnley által kifejlesztett és bevezetett tartós, alacsony súrlódású cementes rendszer alapozta meg, amely igen hosszútávú eredményeket mutatott. Az utóbbi évtizedekben azonban a sorozatos fejlesztéseknek köszönhetően egyre népszerűbbek a cement nélküli protézisrendszerek is. 

Cementes vagy cement nélküli csípőprotézis?

Az, hogy melyik megoldást választják, leginkább a csont minőségétől függ. Figyelembe veszik ilyenkor a páciens életkorát, csontsűrűségét, van-e csontritkulása. 

• A protézist a beteghez, annak életkorához, 
• általános állapotához és társbetegségeihez, 
• a csípőízület anatómiai konfigurációjához választják ki.

1. A cementes protéziseknél ragasztóanyagot, azaz csontcementet használnak, hogy megfelelően illeszkedjen a protézis, a beültetés során a csont és a protézis közötti rést pedig kitöltik orvosi cementtel. Elsősorban idősebbeknél, hatvan év felettiek esetében jöhet szóba ez a megoldás, és egyik előnye, hogy a műtét után rövid idővel már teljes súllyal lehet terhelni a beavatkozáson átesett részt. Hátránya viszont, hogy a cement makacsul ragaszkodik a combcsonthoz, és eltávolítás esetén a cementtel együtt jelentős csontállomány is veszendőbe megy. Többszöri revíziónál pedig nem mindegy, hogy milyen mértékben csökken a környező csontállomány.

2. A cement nélküli protézisek külső felszínét speciális anyaggal vonják be, amely megnöveli a protézis felületét, ezáltal lehetővé teszi a saját csont odatapadását és a csontszövet szervesen kapcsolódik a protézishez. Általában hatvan év alattiak esetében használják ezt a megoldást, mert nagy valószínűséggel cserére, újabb műtétre lesz szükség. A beavatkozás után sajnos csak hosszabb lábadozási idővel lehet csak teljes testsúllyal terhelni a műtött részt.

3. Előfordul ugyanakkor, hogy a fent említett két típust egyszerre alkalmazzák, amennyiben csak így valósítható meg a biztonságos és stabil beültetés: a protézis egyik komponensét cementtel rögzítik, a másikat pedig cement nélkül helyezik be.

A cementes és cement nélküli csípőprotézisek hosszú távú eredményei egyaránt kiválóak, a teljes túlélését figyelembe véve azonban a cementes rendszerek jobban teljesítenek (80-90 százalék). Döntő érv lehet a rövidebb műtéti idő is: ez a cement nélküli csípőprotézisek esetében 15–20 perccel rövidebb. Figyelembe véve a hazai finanszírozási viszonyokat, döntő fontosságú az implantátum ára is, ezért általában a cementes protéziseket részesítik előnyben.

Számos jól teljesítő cementes és cement nélküli rendszer ismert!

Európában továbbra is a polírozott, ék alakú cementes szárakat preferálják, mint például az Exeter szárat, ennek sikertörténete az 1970-es évek óta töretlen, túlélési aránya 90 százalékos, sőt, fiatalkorban, 50 év alatt is kiválóan teljesít. A másik cementes csípőprotézis a hazai gyártású Metrimed PC rendszer: 80 százalék feletti revíziómentes túlélésről számoltak be a szakirodalomban legalább 10 éves utánkövetés mellett. 

Mi várható a műtét után?

Elengedhetetlenül fontos a betegek felkészítése a műtétre, informálni az operáció menetéről, a lehetséges szövődményekről, és arra is időt kell szánni, hogy szakszerű rehabilitációban részesüljenek, és tisztában legyenek a protézis beültetése utáni életvitelről. 

• Fontos az ideális testsúly megtartása, hogy könnyebb legyen az élet a protézissel.
• Nem tilos később a kímélő mozgás: a séta, a kerékpározás vagy az úszás, azonban nem javasolják a futást, a síelést és egyéb törésveszélyes sportokat, ugyanis a combcsont ebben az esetben másképpen törik.
• Főként revízió esetében előfordulhat végtaghossz-változás, szerencsére egy-két cm-t könnyedén ki lehet egyenlíteni.